Alapvető jelentése (ang. vágy) mellett…
egyrészt: Kosztolányi Dezső beceneve
másrészt: Desiré villamosa – a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban 2006 óta sikerrel futó hazai és külföldi kortárs művészeket felvonultató programsorozat
harmadrészt pedig: régi vágyunk, egy nemzetközi regionális kortárs színházi fesztivál:
Hogyan nézünk színházi előadást, s hogyan nézzünk színházi előadást? Milyen reflexiók csapódnak le bennünk, mit és hogyan olvasunk ki, hogyan elemezhetjük, mit hogyan lehet és érdemes elmondani egy előadás kapcsán, s mindezt hogyan lehet írásba foglalni. Ha már évek óta követed a Desiré Fesztivál előadásait, vagy ha még soha nem voltál, de mindig érdekelt, ha szívesen eltöltesz még néhány órát előadások után azok elemzésével, ha szeretsz színházba járni, s gondolkodni is a látottakról, ha van véleményed, s az írás sem áll tőled távol, akkor jelentkezz a Desiré Akadémia Kritikai-gondolkodás c. műhelyébe, ahol a fesztiválon látott előadásokat fogjuk kivesézni egy tea mellett, vendégekkel, színházi alkotókkal, művészekkel, szakemberekkel.
Öt diák (középiskolás vagy egyetemista) számára indul ingyenes műhelymunka a 16. Desiré Fesztivállal párhuzamosan, a részvételért nem kell mást tenned, mint beküldeni egy szabadon választott írásod.
A magyar nyelvű műhelymunkát Oláh Tamás teatrológus, dramaturg vezeti. Az öt kiválasztott résztvevő számára biztosított a belépés a Desiré Central Station nemzetközi regionális kortárs színházi fesztivál idei rendezvényeire.
A pályázni kívánó diákok rövid életrajzát és aláírással ellátott szövegeit 2024. november 17-ig várjuk az info@desirefestival.eu e-mail címre!
Október 24-én a Kosztolányi Dezső Színházban megtartott sajtótájékoztatón nyilvánossávált a 16. Desiré Fesztivál programja. A fesztivál november 19-étől 24-éig tart, és a Theatre is Victory alcímet viseli. (fotó: Molnár Edvárd)
Szabadkán színházi fesztivált csináltak. Jól van ez így. Vágytak rá, kitalálták, megszervezték, megcsinálták. Mindenki. Szívével-lelkével. Színész, portás, takarítónő, öltöztető, technikus, pultos. Apraja-nagyja. Egy hétig mindenki egy dologért tesz. WC ajtót fest, csoportot vezet, plakátot ragaszt, szállást intéz, vacsorát, sajtót, tolmácsot szervez, kávét főz, elszámol, pecsétel, jegyet tép, kellékért rohan, jelmezt vasal, meleg ételt hoz szünetben éhes vendégeknek, habár senki nem kérte. Egyszóval csinálják. Nagy dolog ez. (…) Kedves emberek. Nagyon. (…) Úgy tűnik, hogy a színház itt tényleg egy Esemény. Fontos. (…) Többet kellene jönni. u.i.: Köszönet mindenki nevében mindenért.
November 22-én, elindultunk Nyugat felé (West) és mégiscsak kell valami, amit majd fel tudunk mutatni, ha megérkezünk – egy ellenőrző pontra Nyugat és a valami, a Balkán és a valahol közt.
Lovas Ildikó írta a Desiré Central Station kapcsán, hogy kosztolányi Dezsőtől a laza közép-európai szigorúságot kell eltanulni, amiben az élet és a művészet úgy szövi át egymást, hogy a feladás és a középszerűség fejvesztve menekül. Azt hiszem, ennek maximális eltanulásáról adott tanúbizonyságot Urbán András fesztiváligazgató 2009. november 22-e és 29-e között. Köszönet érte.