A gonosz banalitásáról szóló ismert filozófiai tételt Hannah Arendt német filozófus fogalmazta meg, amikor 1961-ben Adolf Eichmann náci gonosztevő jeruzsálemi peréről tudósított. Arendt és elmélete azonban Jernej Lorenci és szerzői csapata számára csupán kiindulópontot jelentenek a színházi kutatásban, amely – mint ahogyan Arendt elmélete is – óhatatlanul összekapcsolódik a történelmi tényekkel, a szociológiai és filozófiai feljegyzésekkel, az előadók személyes meglátásaival, valamint a széles körben ismert popkulturális elemekkel. Az előadás a gonosznak és a gonoszság valós következményeinek a racionalizálására, illetve kontextualizálására tesz kísérletet, ehhez pedig segítségül hív különböző médiumokat, Claude Lanzmann Shoah című dokumentumfilmjétől kezdve Jaspers előadásain keresztül, melyeket A bűn kérdése című tanulmányában szintetizált, vagy Curzio Malaparte A bőr című regényén át egészen Stanley Kramer rendező Nürnbergi per című játékfilmjéig. Az Eichmann Jeruzsálemben így nem pusztán egy jelentős színházi esemény, de egy megrázó tapasztalat megosztása és szerény próbálkozás a kollektív gyógyulásra is.

Játsszák:
Katarina Bistrović Darvaš, Dado Ćosić, Frano Mašković, Mia Melcher, Pjer Meničanin, Rakan Rushaidat, Lucija Šerbedžija, Vedran Živolić

Dramaturg: Matic Starina
Díszletterv: Branko Hojnik
Jelmezterv: Belinda Radulović
Koreográfus: Gregor Luštek
Zeneszerző: Branko Rožman
Rendezőasszisztensek: Aleksandar Švabić, Rajna Racz, Tim Hrvaćanin
A jelmeztervező asszisztensei: Bernarda Popelar Lesjak, Marta Žegura
Ügyelő: Petra Prša
Grafikai terv: Antonio Dolić

16+

- szünettel -

Fotók: Marko Ercegović

Időtartam: 03:30

Gallery