2018 November 20 | DCS2018
KRLEЖA
Montažstroj (Zágráb)
Zlatko Paković:
KRLEЖA, avagy mi közünk a zászlókhoz, vagy a zászlóknak hozzánk, hogy sírjunk értük
Rendező: Zlatko Paković
Mik vagyunk, ha szembeszegülünk a zászlókkal, ha megpróbálunk világpolgárként, szabad szellemben élni, amely összeköt bennünket más emberekkel, mégpedig egészen biztosan erősebben, mint bármely zászló vagy himnusz?
Ez az előadás nem a polgári léthez idomított, jólfésült Miroslav Krležáról szól, amilyenné őt a hangadó polgári értelmiségiek formálták… Ez az előadás egy társadalmi rend megszüntetéséről szól, bizonyos fontos szavaknak a horvátból és más európai nyelvekből való törlése által: szocializmus, önigazgatás, munkás, munkástanács, kapitalista, a termelőeszköz tulajdonosa, rab, utópia, dialektika, népfelszabadító harc…
A Krleжa – avagy mit jelentenek nekünk a zászlók és mit jelentünk mi a zászlóknak, hogy így sírunk utánuk című előadást Miroslav Krleža radikálisan kritikus szelleme ihlette. Ebben az előadásban Krleža feltámad, mert a színház az emberiség egyetlen olyan intézménye, amelyben a feltámadás lehetséges. Ebben rejlik politikai jellegének a lényege. Ilyen keretek között az utópia lehetségessé válik.
E színpadi mű Krležája az eltörölt Krleža, a proletár és proletáríró, az ateista, a kommunista, sőt, leninista és a jugoszláv Krleža. Krleža Zágráb számára ugyanaz, ami Aiszkhülosz az ókori Athén számára: az ember, aki a saját „poliszáért” tevékenykedik és él, harcol a legjobb lehetőségek megvalósításáért, szembeszegülve a szűkkeblű valósággal.
Ez az előadás a zászlókról mint olyanokról szól – nélkülözve minden metaforát. Krleža Zágrábban töltött hosszú élete során számos különféle imperialista, nemzeti és ideológiai zászló váltotta egymást. S noha az országok, a zászlók, a himnuszok változtak, ő ugyanott, ugyanannak a nemzetnek a tagjaként osztozott ugyanazoknak az embereknek a sorsában. És egy olyan korszak távlatának logikája szerint élt, amikor már nem lesznek zászlók, mert nem lesz rájuk szükség.
Zlatko Paković (1968) a Belgrádi Egyetem Drámaművészeti Karán, színházi rendezői szakon szerzett oklevelet.
A szabadkai közönség mostanáig a Desirén a Megölni Zoran Đinđićet (2012) és az Othello, törvénytelen liturgia (2017) című előadásait láthatta, a Kosztolányi Dezső Színház színpadán pedig vendégszerepelt az Élők enciklopédiája – művészi beavatkozás a szerbiai és a koszovói valóságba (2015), valamint a Kapitalizmus, mértani rendben kiállítva című színpadi produkciója. Ez utóbbi előadás az említett színház repertoárján is szerepel.
Két regénye jelent meg: Egyágyas szoba, Közös hamu (német kiadás: Die gemeinsame Asche, Berlin); egy versgyűjteménye: Éneklésnapló; két esszékötete: A nacionalista erkölcs anatómiája, Az autoritárius tudatról.
A belgrádi Danas napilapban állandó jelleggel közöl publicisztikákat és színikritikákat.
Kitüntetései: Desimir Tošić publicisztikai díj (2010), színházi rendezésért elnyert Nemzetközi Ibsen Ösztöndíj (2014) és a bécsi MuseumsQuartier irodalmi ösztöndíja (2015).
Játsszák
Vilim Matula, Vuk Zekić, Konrad Mulvaj, Zlatko Paković
Díszletterv Kristina Marić
Fény- és hangtechnikus Konrad Mulvaj
70’
montazstroj.hr
fotó: Saša Novković
